Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csillagok szabadsága --- 515. ---

2010.07.27

                A csillagok szabadsága   --- 515. ---

 

     Úgy hiszem, hogy a briliáns elmétől nem állhat messze a

gondolkodás – viszont magam is könnyen megállapíthatom,

hogy unja magát a világ – ha nem vagy jelen.

     Az agglegényklubtól egyik barátom csupán annyit mondott,

hogy nem ismert még olyan leányt – ki mindenben klappolt

volna ízlésével.

    Legutóbb például egy végtelenül rémrendes leányt próbáltak

meg rásózni, ki állítólag még szűz is volt - valamikor…

    Jaj, hogy miket írok – de semmiképpen sem mondhattam azt

neki, hogy nem kellesz te senkinek – ugyanis az agglegények

felettébb érzékenyek, édesanyjuk utasításaira.

     Ezen történetem azonban nem agglegényekről szól – mit

talán szívesebben olvasnál el – hanem a szabadságról, bár

belegondolva az agglegénység az egyféle szabadság – s nem

is akármilyen!

     Egy lány is szabadnak gondolta magát – ostobának ítélvén

a Holdat, s ezért sohasem nézett a (p)esti égboltra.

     Ez a lány pedig olyan volt, mint sakkban a királynő.

Amíg meg nem ismertem olyan voltam csupán, mint malomban

a molnár – ki éjt-nappallá téve csak dolgozik.

     Molnárként azonban arra lehettem figyelmes, hogy megjelenik

egy leány zsákruhában – kit nem lehetett nem észrevenni , hiszen

több volt mint egy álmatlan éjszaka - kifakult teliholdja.

     Érdekes azonban, hogy a csillagok nem lettek sápadtabbak –

mivel szabadnak maradtak minden Földhöz köthető dologtól – de a

világ ábrázatától is, ami alól ma a Te szépséged lehetett az egyedüli

kivétel – mivelhogy kivételesen szépnek maradtál meg.

     Biztosan jól mutatnál – és erre fogadni is mernék(!) – zsákruha

nélkül is…

 

P.S.

     A csillagok között lenne a helyed!

 

--- Köszönöm, hogy elolvastál! ---

 

Mátraballa – 2010. júl. 27.

     Baráti Szeretettel: bősze emil miklós. -_-

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.