Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A régi ideál --- CCLXXVII. ---

2010.04.11

                                     A régi ideál   --- CCLXXVII. ---

 

     Keresed messzi gyermekkorod régi játékszereit , de már nem kergeted régi

ideáljaidat - az őrületbe .

     A gyermek sokszor felnő amire a szülő meghallja és megérti , hogy mit is kér

gyermeke .    A gyermek - ha figyelünk . pediglen jelez és nem olyan mint a vihar ,

mely nem mutatja meg előre önmagát - a biztosítóknak .

     Nem is igazán értem azt , hogy miért pont a viharral asszociállak ?

Panaszkodsz , hogy régi ideáljaid mind egyre elődugják fejüket és

megmosolyognak , mint akik nem látják már a régi fényt – szemeidben .

     Igen , az ideálok is lehetnek vakok és ezek a mai agglegények , mintha nem

látnák meg valami okból az erdőt – és az erdőben téged .   

     Megértem felháborodásod mely messzire elhallik és szívemig zúg , de mit is

tehetnék éreted én (?) , akinek meg nem véletlenül Te lehettél az álomképe és

azon lény , aki a netovábbja volt valaminek – ami az eszményi szépet jelentette .

    Te voltál a kedves , de nem folytatom hiszen nekem csak sárgalapjaid

jutottak , míg végleg ki nem állítottál …

 

    Régi ideáljaid nyaka mintha elfáradni látszana – és rád tör a magány , majd

a bőgés , mivel valaki átrendezte játékszereid és azok kronológiáját .

     Már hiába is keresnéd az időrendi sorrendet , ami most fontosabbá lett  

valamiképpen - mint maguk a játékok . 

 

     Ha elmondhatnám valakinek - volt nekem is egy (?) nagy-nagy ideálom ,

kit akkor nem tudtam volna elveszíteni , ahhoz , hogy most megtalálhatnám . 

     Erre Te lehetnél a legalkalmasabb és ha kinyújtanád nyakad – megláthatnál .        

      

          M B - 2009 augusztus 27  -  Baráti Szeretettel : bősze emil miklós .

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.