Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Budapest ostroma --- CCXCVII. ---

2010.04.11

                                 Budapest ostroma   --- CCXCVII. ---

 

     Erőtartalékaiddal mindenek fölött takarékoskodsz és elképesztő ostobaság lenne

most részedről , ha arra gondolnál , hogy az lehet a legnagyobb hatású szónok - ki

beszéde közben a legtöbb vizet issza ki poharából .

    A pohár valóban betelt - még Budapest ostroma előtt és Sztálinnak parancsait

teljességgel figyelmen kívül hagyod , hiszen te úgy szabadítanád fel Budapestet , hogy

annak még a legutolsó házát is megkíméld - már csak én érettem is .    Kedves tőled !

     Sohasem voltál az a kishitű defetista , aki a vereségbe egykönnyen belenyugszik !

 

     Budapest felszabadult , de nem emlékeznek meg rólad a történelemkönyvek , így

magad kényszerülsz rá , hogy megírd saját történeted és megvallva - ebbe kicsit én  

is besegítek , hiszen magam lehetek körülményeid legközelebbi ismerője és megígérem ,

hogy senkinek el nem mondom , hogy Budapest ostromakor még nem is éltél - bennem .

 

    Át kell azonban váltanom a mai Budapestre és annak egyik központi aluljárójára , hol

fényképészként élhettem meg a következőket .    Nem lehet úgy élni , hogy az ember

félelemben legyen az ölébe hulló lehetőségtől !    Egy megtermett hölgy ereszkedett le a

metrólépcsőn és már a partraszállás boldog pillanata következhetett volna , amikor

teljességgel elbizonytalanodott és én valamiképpen elkaptam és az ölembe zuhant .

     Valósággal levett , vagy még inkább levert lábamról !    Majd az ezt követő rövid

beszélgetésből kiderült , hogy nem is erre kellett volna elindulnia - így felajánlottam ,

hogy felkísérem .    Avval váltunk el , hogy sokáig fog rám emlékezni .    A metrókijáratig .

 

    Ne csüngj örökké családodon és főleg ne anyádon (!) - intettelek már ezerszer ,

de most azt látom , hogy pityeregsz és rögtön el is mondod , hogy a mamid itt járt

Pesten és szegény feje – törékeny alkatával (nem) "véletlenül" belehullt egy fiatalember

karjaiba , de nagyobb baja nem esett – a fiatalembernek .  

     Valóban kevesen múlott , hogy mamikád le nem vett lábaimról !

    

          M B - 2009 szeptember 11  -  Baráti Szeretettel : emil.bosze@freemail.hu  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.